Ha spórolni szeretnél a síbérlet árán, vagy magányra vágysz, csatold fel a sítalpra a fókaszőrőket, és indulhat a sítúrázás. A porhavas, szűz, érintetlen hegyekbe merészkedve, nem mindennapi élményben lesz részünk.

Idén Tirolban jártunk sítúrázni, ami eddigi életem legvarázslatosabb élménye volt. A Keleti Pályaudvarrol indultunk egy esti vonattal, és reggel már a vonatról lelépve egy 3000 méter magas hegy lábánál alltunk. Samnaun-Ischgl mellett szálltunk meg egy kis faluban, ahonnan ingyenes buszok szállítják a síelőket a pályákhoz. 

De mi nem vágytunk a tömegre. Felcsatoltuk a fókaszőrt, és nekivágytunk az érintetlen hegycsúcsoknak. Elhagyva a tömött, zajos sípályákat, egyedül maradtunk a lécünkkel. Minél magasabban jár az ember, annál élénkebben tűz a forró hegyi nap, és annál érintetlenebb a táj. Itt Asuztria és Sveic határán már zergékkel, havasi nyulakkal, rókákkal is találkozhat az ember. Nem félnek, hiszen sose láttak errefelé embert, így egészen közel engedtek magukhoz.

A csúcsra érve gyorsan körülnéztünk, szívtunk egy-két mély levegőt ebből az éles, kristálytiszta levegőből, gyorsan beöltöztünk, hiszen alaposan leizzaszt a felfele kaptatás, egy-két selfie a lélegzetelállító panorámával, és indulhat a jól megérdemelt lecsúszás.

Ha nem felvonóval jut fel az ember, meglátjátok egészen más élmény ez is. Na és persze a puha porhó se mindennapi élmény. Olyan helyen lecsúszni, ahol idén talán még ember nem járt, egy életreszóló élmény.