Közeleg a vizsgaidőszak, így kezdhetjük gyűjtögetni a tanácsokat, mi mindent tehetünk az ötösért. Persze leülhetünk időben, még szorgalmi időszakban tanulni, hogy majd szépen, minden kérdésre helyes választ adhassunk majd. De ha a nehéz egyetemi élet fáradalmai túlságosan magával ragadnának minket, még mindig van remény! Mi mindent tehetünk tehát az utolsó pillanatokban, ha elmaradtunk a tanulnivalókkal, de mégis ösztöndíjra pályázunk!?
1. NO MAKEUP - Talán már ti is megfigyeltétek, hogy nagy, fekete szempillákkal és vörös rúzzsal gyakran rosszabb jegyet kapunk. De tudnotok kell, hogy ez nem azt jelenti, hogy a tanár "nem kedveli a sminkelt lányokat". Tudatalatt arra fog majd asszociálni a vizsgáztatónk, hogy ahelyett, hogy az utolsó pillanatokat is magolással töltöttük volna, inkább magunkkal törődtünk és könyvtár helyett, a tükör előtt álldogálltunk. Tehát a sminket felejtsétek el, inkább szolíd, lófarokba fogott hajjal jelenjetek meg a vizsgán. És persze a túl rövid miniszoknyát is hanyagoljuk, különösen ha a vizsgáztató egy idősödő hölgy.
2. Még az utolsó hetekben érdemes beülni egy-egy előadásra, ha eddig nem tettük meg, és a tanár néhány saját gondolataiból néhányat szó szerint leírni. Olyanokat válasszunk, amelynél érezzük, hogy zseniálisnak tartja magát, és végteleül büszke, hogy ezt megoszthatja velünk. Ezeket jól jegyezzük meg, és a feleletünkbe valamilyen módon térjünk majd ki rá. Ha visszahallja saját szavait, egész biztosan le lesz nyűgözve, hisz erre vágyik minden egoista tanár...
3. Ne akarjunk okosabbak lenni mint a tanár, hisz' ebben a felállásban ez egyszerűen lehetetlen. Ha mégis megpróbáljuk, és extra tudásunkkal próbálunk majd meg villogni, amit a tanár esetleg először hall, csak zavarba hozzuk őt, és dacból is bele fog kötni, majd lepontozza a feleletünket. Ne feledd: "fecseg a felszín, hallgat a mély"
4. Sosem késő az első sorba ülni, és hatalmasakat bólogatni az utolsó órákon. A "figyelmes diák" arca minden tanár fejébe beleég, és később egész biztosan emlékezni fog ránk! Ez még jól jöhet.
5. Csak egy tételt tanultál meg? Használdd azt az egyet! A tétel cím felolvasásával elkezdve, egy-két kötőmondaton keresztül, hamar átterelődhetünk a megtanult témánkhoz. Bátran beszéljünk, lehetőséget se adva a tanárnak, hogy felmerüljön benne a gyanú, hogy nem is erről kellene beszélnünk. Nem létezik az a két téma, amit ne tudnánk valamilyen módon összekötni...
6. Ha sok mindent írunk a vázlatpapírunkra a felelésnél, arra asszociálhat majd a tanár, hogy bizonyára nagy tudás is áll mögöttünk. Ne sajnáljuk a nyilakat, aláhúzásokat, kiemeléseket. Bátran tegyük az asztalra a papírt, hadd lássák mennyi mondanivalónk is van. Ha majd mikor a tanár megszólal, sűrűn bólogatunk, befejezzük a mondatát, nem is lesz szükségünk a "semmivel" teleírt vázlatunkra.
Sok szerencsét, jó tanulást Midenkinek! Ne feledjétek: mindig az tanítja, aki nem tudja...
